Siva egyik legismertebb és legtöbbször félreértett formája a Siva-linga vagy linga. Ez egy hengerszerű, stilizált férfi nemi szerv, mely Siva határtalan energiáját, kreatív őserejét szimbolizálja. Maga a szó is azt jelenti, „jel”, „jegy”. Bár az Indiába látogató nyugati hittérítőket megdöbbentette e jelkép, a hinduk számára minden obszcenitást nélkülöz. És bár a nem-árja népek ősi termékenységkultuszai, amelyben a saivizmus és a tantra is gyökeredzik, valószínűleg bővelkedtek a szexuális elemekben, a hindu vallásba átkerülve ezek szépen lassan kikoptak. A linga mára a tiszta fény, az egyetemes kreatív energia szimbólumává vált, melynek elvont formája a megfoghatatlant próbálja megragadni.
A lingát Siva „változatlan” vagy „alapvető” formájának nevezik. A Siva-templomokban a linga az imádat legfőbb tárgya. Hozzá képest a többi alak csupán másodlagos. A szentek szentjében is mindig a lingát helyezik el, az antropomorf ábrázolásokat a templom különböző részeiben csupán mellékalakokként faragják meg.
Ahogyan Siva elválaszthatatlan Saktitól, úgy a linga is elválaszthatatlan a jónitól. A linga mindig egy stilizált nő nemi szervben, a jóniban nyugszik, jelezve az őselvek eredendő egységét. A linga „tüzes” tárgy, számos templomban felülről folyamatosan vizet csorgatnak/csepegtetnek rá, hogy „hűtse” azt a világteremtő, kreatívan izzó energiát, mely a linga és a jóni folyamatos egyesüléséből fakad.
Úgy tartják, a linga három része a hindu háromság három alakját testesíti meg: Brahmá lakozik a linga földbe ásott részében, Visnu a piedesztál alatti részen, míg a legfelső rész Sivához tartozik.
A linga eredetével kapcsolatban több mítosz is ránk maradt. Az egyik legismertebb, mely Siva mindenfeletti voltát nyilvánítja ki, így hangzik: A teremtés hajnalán történt, hogy Brahmá és Visnu, a teremtés és a fenntartás két nagy istene azon vitatkozott, hogy melyikük a hatalmasabb. Ekkor egy vakító fénnyel izzó, roppant lángoszlop támadt előttük, melynek nagyságát képtelenek voltak felmérni. Visnu vadkan formáját öltötte magára, és a mélybe bukott, míg Brahmá kedvenc madarának, a hattyúnak képében felfelé szárnyalt, hogy megnézze, honnan támadt a csodálatos jelenség. Hiába repültek azonban ezer esztendőn át, egyikük sem lelte a forrását. Mikor visszatértek, a gigászi linga felnyílt, s megmutatkozott benne teljes fenségében Siva, kinek mennydörgő nevetése a szent Óm szótagot zengte.
A lángoló linga, melynek nincs kezdete és vége, ám mégis felfelé mutat, az eget és a földet összekötő, ugyanakkor elválasztó világtengely szimbóluma. Egyúttal az emberek által felajánlott áldozatot az istenekhez eljuttató, így a föld és a menny között szintén kapcsolatot teremtő Tűzistent, Agnit is jelképezi, akit a Jadzsurvéda Rudrával azonosít. A tűz heve továbbá a termékenyítő aktus izzását, a vágy életadó hevületét is jelenti, ám ugyanúgy lehet az aszkézis izzó heve, mely egy teremtésmítosz szerint a világteremtés forrása.